Szerencsefüggőség

Exhibition date: 
2014. november 14 - december 12.

Szeretettel meghívunk mindenkit a Szerencsejáték Zrt. és a kArton galéria szervezésében megvalósult SZERENCSEFÜGGŐSÉG Országos e-fotó pályázat és kiállítás díjátadó rendezvényére és a kiállítás megnyitójára

 

Megnyitó-díjátadó: 2014. november 13., 19 óra

Megnyitja: Tulik Ágnes, a Szerencsejáték Zrt. szóvivője, kommunikációs igazgatóhelyettese

Helyszín: kArton galéria, 1054 Budapest, Alkotmány u.18.

Megtekinthető:  2014. november 14  - december 12.

A Szerencsejáték Zrt. együttműködésben a kArton galériával országos e-fotó pályázatot hirdetett magyarországi és határon túli magyar fotósok részére, több témakörben és kategóriában, összesen 4,1 millió forint összdíjazással. A pályázat témakörei A szerencse pillanatai, azaz a szerencse, szerencsés pillanatok, szerencsés események illetve a Függőség volt. Mindkét témakörben két kategóriában (tetszőleges eszközzel és mobil eszközzel) lehetett pályázni, kategóriánként maximum 5 db művel.

A beérkezett pályamunkákat szakmai zsűri válogatta. A zsűri tagjai Keleti Éva, Koltai Lajos és Winkler Nóra, a Szerencsejáték Zrt. részéről Tulik Ágnes és Nagy Edit, valamint a kArton galéria képviselői, Kozma Péter és Benkő Zsuzsanna voltak.

A kiállításon a zsűri által legjobbnak ítélt művek nagyméretű printjeit lehet megtekinteni a kArton galériában, illetve egy reprezentatív válogatásból nyomtatott kiadvány is készül. A nyertes és válogatott munkákat, valamint a zsűri jegyzőkönyvét a kiállítás megnyitó-díjátadó rendezvénye után publikáljuk a www.szerencsejatek.hu/fotopalyazat oldalon, a kArton galéria weboldalán (www.karton.hu) valamint a pályázat facebook oldalán (https://www.facebook.com/szerencsefuggoseg).

Mindenkit szeretettel várunk!
 

Simicz Ferenc: Békesség ima /Függőség 1.díj/

1971-ben születtem Szegeden, jelenleg Pécsett élek. A pályázatra beküldött képeim a “Függőség” témakörében nem véletlenszerűek. Magam is hosszú éveken keresztül használtam megszállottan drogokat, majd éveken keresztül kerestem problémámra megoldást, míg 29 éves koromban egy baranyai rehabilitációs intézetben kezdett megváltozni az életem. Azóta, immár 14 éve élek drogok és alkohol nélkül, ahogyan mondani szokás, a felépülésben. Képződtem, főiskolát végeztem, megházasodtam, egy éve kislányom született és egy alapítványi fenntartásban működő rehabilitációs intézetet vezetek Komlón. A fényképezést három éve kezdtem el. Akkor vettem meg az első gépem, majd hamar rátaláltam a Leica fotózás szépségeire, így azóta ez egy új kihívás az életemben, főképp portréfotózás tekintetében.

A Békesség Ima /Serenity Prayer/ a 12 Lépéses függőséget kezelő közösségek imája. Az eredeti, hosszabb imát Reinhold Niebuhr amerikai teológus írta 1926-ban és több változatban is létezik. Legismertebb, rövid formája így hangzik:

„Istenem, adj lelki békét, annak elfogadására, amin változtatni nem tudok,
bátorságot, hogy változtassak azon, amin tudok,
és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget.”

 

Irhás József: Mit kezdünk ennyi pénzzel? /Függőség 1.díj/

Irhás József vagyok, születtem Hódmezővásárhelyen, 1968 áprilisában, most is szülővárosomban élek.  Budapesthez mennyasszonyom köt a legjobban, mindamellett, hogy egy alföldi városban élő embernek a nagyvárosi miliő és lüktetés mindig élményt és más aspektusokat nyújt.
Iskolámat a Szegedi Hittudományi Főiskolán végeztem Dogmatika abszolvensként, Lelkipásztori munkatárs és Hittanári szakon. Két verses könyvet adtam ki ez idáig, Szanszkrit mese és Szubkultúra címmel. Jelenleg értelmi fogyatékosokat ellátó intézményben dolgozom Hódmezővásárhelyen. Az a szellemi út melyre ráléptem tett edzetté és egyben érzékennyé az emberek felé és azok sorsának megértéséhez. Remélem, jó úton haladok, mert bízom a tisztességes emberi kapcsolatokban, az őszinte és segítő barátságban a másik elfogadásában és az emberben eredendően rejlő jóság megnyilvánulásaiban, még ha a mai kor szellemét érezve is, de nem azonosulva vele, olykor vívódásokkal kell küszködnünk.
A fotózást nem tanultam, de mindig is közel állt hozzám a képi megjelenítés formái, régebben grafikákat is készítettem, de nem tartom magam tehetségesnek, gyenge az anatómiai képzettségem, több képzettséget kellene szereznem. Így a fotózás megoldott egy csapásra mindent, de mégsem helyettesíti a belső alkotó erő manifesztálódását. De mégis hajt valami fotózás közben és ez jó érzéssel tölt el. Szeretem az absztrakt, makró vagy zsánerképek készítését, meghitt és érdekes pillanatokat keresek. 

A foto pályázat kiírása érdekes volt számomra. Hogyan lehet a szerencsét összekötni a függőséggel? Képemet a kontrasztra építettem a budapesti Ferenc - körúton. Két, sorsától megviselt emberrel találkoztam illetve találtam rájuk a lottózó ablakában ülve. Vajon mi történne az életükkel, ami régebben talán normális egzisztenciával, családdal éltek. De most, akiknek az utca lett a hazájuk, otthonuk, önmaguk vagy mások hibája által, hogyan tudnának élni tovább a kiírt nagy összegű nyereménnyel, ha megnyernék. Hogyan változna meg az életük? Itt is érvényes lenne a mondás, hogy a pénz nem boldogít? Ezek a gondolatok futottak bennem, amikor lefotóztam őket. Majd beszélgettem velük, és az volt a legérdekesebb és értékes számomra, hogy ezek az emberek így is boldogok voltak, barátságosak és közvetlenek. Hálás vagyok nekik.

Gönczöl Gábor: Rögzítsd! /Függőség 2.díj/

Úgy kellene kezdeni, hogy már gyermekkoromban is vonzódtam a fotózáshoz… hát, nem. Sokkal inkább a technikai része érdekelt, mint maga az elkészült kép. Aztán ez tavaly megváltozott, megfordult a dolog. Gép nélkül is "keresőben" látom a világot, témákon gondolkodom, fényeket figyelek… Meg tanulom, olvasok róla, kipróbálom, alkalmazom. Örülök, ha sikerül. Ha nem, kezdem elölről. Hosszú folyamat lesz, remélem, mert élvezem minden percét...  Itt tartok most... aztán majd meglátjuk. Szó szerint.

Lantos István: Infó-függőség /Függőség 3.díj/

1985-ben kezdtem fotózni. Ettől az évtől egyben a Belvárosi Ifjúsági Ház fotósa is voltam pár évig, ahol megalapítottam a Környezetvédő Fotósok Stúdióját. 1987-től szabadúszóként élek. 1992-ig sajtófotózással, modellfotózással foglalkoztam, de fő témám mindig is a város volt és a szociofotó. Megjelent néhány képem könyvborítókon, lemezborítókon, de 1992-ben ellopták a felszerelésemet és csak 2006-ban tértem vissza a fotográfiához. A közben eltelt idő alatt kézművességgel, reklámgrafikával foglalkoztam és egy ideig szövegíró voltam a L'art pour l'art Társaságnál. A groteszk, abszurd humor mindig is fontos volt számomra, de fotóimon nagyon ritkán jelenik meg. Az is igaz, hogy a belvárosi házak tetején mászkálva ritkán találkozni vicces témával. Tervezem egy nagyobb kiállítással és egy albummal lezárni a lassan 30 éve tartó BUDAPESTZOOM projektet és elmélyültebben foglalkozni szociofotóval és a tájfotózással. Az önálló stílusjegyeket kerülöm, de képeim többnyire felismerhetőek az aláírásomból. Nálam a téma lehetőleg felülírja azt, amit általában látásmódnak neveznek.

Pesti Anna: Szerencsefüggő /A szerencse pillanatai 1.díj/

A múlt század második felében születettem a festői szépségű Sárbogárdon. A család később Bicskére költözött, ahol elemi tanulmányaimat letudva, beiratkoztam a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnáziumba, ahol is sikeres érettségi vizsgát tettem. Mivel kisgyermek korom óta keramikus szerettem volna lenni, azonnal elvégeztem egy bőrdíszműves szakiskolát, ahol a szakmából ugyan keveset, de az életből annál többet tanultam. A fotózás mindig is érdekelt, ugyan csak amatőr szinten űzöm. Jelenleg Szentendrén élek, és keramikusként dolgozom.

Leo Pinter: Befutó /A szerencse pillanatai 1.díj/

Tanulmányaimat Afrikában, Angliában majd később Budapesten folytattam közgazdasági pályán. A fotózás az egyetemi tanulmányok befejezése után egy filmgyártó cégnél eltöltött idő során kezdett valósággá válni olyannyira, hogy 2007 óta ez a foglalkozásom. A fotózást egyetemes keretek között nem volt módom tanulni, így a Népszabadság fotóriporteri szakán eltöltött fél év illetve a New York Film Academy által tartott directing and cinematography workshopon kívül autodidakta módon sajátítottam el és tanulom a mai napig. A film és a fotó folyamatosan váltja és kiegészíti egymást az életemben. Az évek alatt volt lehetőségem dolgozni nemzetközi cégeknek, szervezeteknek, mint pl. Mercedes Benz, Caterpillar, United Nations, illetve kiállításokon részt venni itthon és Londonban a Renaissance Photography jóvoltából. Jelenleg egy közlekedéssel kapcsolatos anyagon dolgozom.

Verebics Ágnes: Nyerőszámaim /A szerencse pillanatai Különdíj/

Ekkora én és ekkora életélmény. 1982. június 2-án születtem. Tanulmányaimat 2000-től 2006-ig a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőszakán végeztem, negyedévben jártam Erasmussal Marseille-ben — és még jó pár helyen a világban, művészeti ösztöndíjjal, mint pl. Rómában, Párizsban, Münchenben, Szaúd-Arábiában, az Arab Emírségben...
Budapesten és Balatonkenesén élek, az APA-ban (Ateliers Pro Arts) foglalok műtermet, ahol aktívan tevékenykedem. Kvázi saját színházat működtetek, ha épp nem vagyok elviselhetetlenül kellemetlen. A festészet mellett dolgozom más médiumokkal is, mint pl. fotó, videó, light-box. Érdekel a zoológia, különösen a medvefélék és a hüllők után kutatok. Kiállítások, díjak számszerűsítve: csoportos kiállítások kb. 70-80, önálló 16, külföldi 15, díjak pedig 12.

1995. június 2-án V. Veró elnyerte a lottó ötöst, és ezek után úgy döntött, hogy testére varratja e sorsdöntő bűvös 5-öt.... Teste különböző hajlataiba, zugaiba ... fogra, fülre, orra, lábujj hajlatba, szemhéjra rejtette.., és nyolc éven át minden héten megtette. Ezen számok számára fontos momentumok, jelezvén születést-halált, történelmi csatát, fiainak számát...

Gipsz Kázmér: Latabár /A szerencse pillanatai Különdíj/

Ostoba álmom, hogy elismert író, grafikus és festő legyek. A fotózást csak dokumentálásra használom, önszorgalomból. Mindig úgy aposztrofálom magam: csak földrajzilag vagyok miskolci, szellemileg máshol járok. Nagyon szeretek olvasni, a legmodernebb művészet foglalkoztat napi 25 órában. Régebben ontottam a műveket, ma már ezerszer meggondolom, mit írok le. Néhány éve foglalkozom szép betűk rajzolásával, így állíthatom, Miskolc kalligráfusa vagyok. Pesten grafikákból volt kétszer, Miskolcon négyszer kiállításom. Volt lakásgalériám 7 hónapig, dekoráltam a Műcsarnokban, egyszer Pesten felolvasóestet tartottam és több írásomat az intermédián vitatták meg. Újabban olajfestményeket kezdtem készíteni. Publikálni a saját kiadású újságomban publikálok mindent, amiben a legeslegmodernebb és első magyar művészeti ágat, a hiperprimitivizmust prezentálom. Munkáim és személyiségeim önellentmondásosak.

A Leányvásár c. filmben Kiss Manyinak és Latabár Kálmánnak van egy jelenete, ahol Kiss Manyi Kálmánt ellöki a zene alatt egy csaphoz, amiből ő vizet borít ki. Csakhogy egy nyilván előre nem eltervezett véletlen folytán a csap felett lévő széles és vastag tükör lezuhan. Mivel ő háttal áll a mímelt elesés után, és a felkelés során sem nézett oda, kizárólag óriási szerencse, hogy nem vágja kupán a hatalmas tükör, századmásodpercek alatt ugrik arrébb, anélkül, hogy tudta volna, hogy súlyos sérülés elől menekült meg. A fotót szándékosan egy számítógép monitorán való lejátszás során pillanatmegállítás segítségével rögzítettem.