Divat és seduxen: Vasvári Anna karikatúrái

kurátor: F. Dózsa Katalin művészettörténész

A kArton Galériában Vasvári Anna válogatott karikatúráiból nyílik kiállítás. Ki volt Vasvári Anna? Ezt csak a legújabb nemzedéknek kell elmagyarázni, hiszen ”a csecsemőnek minden vicc új”. Az 1960-70-es években viszont egy ország mulatott szellemes, pontos rajzain, ötletein. Úgy ismerjük, mint a „Női dolgok” szakavatott humoristáját. S valóban, szellemesen tűzte tollhegyére a női (és férfi) tulajdonságok, kapcsolatok fonákságait.

Nagyon otthonos volt a divatban, ami nem csoda, mert pályáját divattervezőként kezdte. A kiállítás első blokkjában finoman megrajzolt divatrajzaiból látunk egy csokorra valót, majd a divatot szurkáló karikatúrák következnek. Ezek egyszersmind kivonatát adják egy-egy korszak módijának, amit a rajzok mellé tett eredeti fényképeken, divatlapkivágáson és tárgyakon (női ruha, napszemüvegek, sapkák, kalapok az 1960-as 70-es évekből) le is ellenőrizhetünk. Lehet, hogy annál a rajznál, amelyen felsorolja, hogy a magyar nő hány helyről szerzi be ruhadarabjait, magyarázni kell az akkori hiánygazdaságot, de a magas sarkú csizmában botladozó nő szavai: ”Tegnap láttam egy nőt, aki egyedül is tudott járni”- most is aktuálisak. Most akkor kapjak idegösszeomlást, vagy menjek inkább fodrászhoz? Ez az egyik fő kérdése a kiállítás következő blokkjának. A seduxen annak a korszaknak a prozac-ja volt. Azt bontogatják az összegyűlt falusiak kukoricamorzsolgatás helyett. A nőknek akkoriban idegösszeomlásuk volt, sőt gyomoridegösszeomlásuk, legalábbis Vasvári Anna szerint.

Külön téma a párkapcsolat az udvarlástól a válásig. A gondolkodó női megfelelője, amint a szobortalapzaton ülve (kendőbe bekötött fejjel) azon töpreng, hogy mit főzzön, vagy a férje és fiai között kötélen ugráló anya. Ám nem kevésbé humoros a fiatal szerelme előtt térdelő idős hódoló, aki már felállna, ha a fájó derekától tudna! Az 1960-as 70-es években terjedt el az unisex divata is, a fiuk hosszú hajat növesztettek, a lányok nadrágba jártak, ezeket a kérdéseket is kifigurázta a művésznő. Egyik mulatságos ötletét a kiállításon is megelevenítjük. Miért ne hordhatnának a fiuk szoknyát, ha a lányok nadrágot hordhatnak? S akárcsak a rajzon, a próbababán is egy korabeli banánszoknyát láthatunk férfiinggel és nyakkendővel. A legfőképpen azonban a női rossz és jó tulajdonságok elé tárt görbe tükröt. A Női dolgok cím alatt futó karikatúrákból könyv készült, sőt film is, amit a kiállítás látogatói is megtekinthetnek. Az utóbbinak nemzetközi sikere volt, 1964-ben a Bécsi Filmhéten díjat nyert. Nem ez volt az egyetlen nemzetközi sikere Vasvári Annának.1964-ben Olaszországban, 1977-ben Nyugat-Berlinben díjazták, és jelentették meg rajzait. A legaktuálisabbak a közélettel foglalkozó rajzai. Pedig nem kezdődött a kapcsolata a témával zavartalanul. Amikor 1945-ben a Ludas Matyi-hoz került, pontos utasításokat kapott, milyen politikai témákról- ismert nyugati politikusokról, belföldi ellenségekről, pl. kulákokról kell viccelődnie, egyszersmind a „pozitív példák”-at is terjesztve. Ezt az útmutatót megőrizte, és a halvány gépelt másolatban megmaradt utasítást most a látogatók is kordokumentumként megtekinthetik, az akkor készült rajzokkal együtt. Szerencsére később már nem utasításra kellett viccelődni. Ezért láthatunk a környezetvédelemről most még időszerűbb rajzokat, pl. a préri közepén kanyargó kocsisorban kérdezőről, aki azt tudakolja, milyen messze van még az Aradi utca, vagy a Budapest határában kitett Behajtani tilos tábláról.

Élvezettel nézegetjük rajzait. Néhány vonással vázolta fel alakjait. Briliáns rajzoló volt és briliáns humora volt. Kár, hogy elment már, mert ma is találna újabb és újabb témákat. Szükségünk lenne kedvesen gunyoros látásmódjára, hogy kevésbé vegyünk komolyan magunkat mi nők, és férfiak!!

Vasvári Anna (1923-1990) Grafikus, illusztrátor, karikatúrista

Az Iparrajziskolában végezte tanulmányait, és pályája kezdetén divatrajzolóként dolgozott. 1947-ben került a Ludas Matyi c. vicclaphoz, amelynek 1951-től belső munkatársa volt. Szinte minden ismert képeslapnak dolgozott, pl. Ország- Világnak, Nők Lapjának, Magyar Ifjúságnak, majd a Magyar Konyhának, sőt, olasz és német lapoknak is. Számtalan kiállításon vett részt Magyarországon és külföldön. 1964-ben Bordighera díjat kapott Olaszországban, 1977-ben Berlinben különdíjat. 1974-ben Munkácsy díjat kapott, 1980-ban a Munka Érdemrend Arany fokozatát. Női dolgok címmel két albuma is megjelent, amelyekből filmet is készítettek. A Női dolgok c. filmje 1964-ben a Bécsi Filmhéten díjat nyert.

Támogatók: Budapesti Történeti Múzeum, Kiscelli Múzeum, Magyar Filmarchivum, NKÖM, NKA