Lóránt Attila fotói

A kArton Galéria Lóránt Attila kiállítását mutatja be, akinek a képei nem tartoznak a divatos áramlatok sodrába, a hivatalos trendek közé. Egyszerűen "csak" valami fontosat vett észre a világban, az eltűnő, vagy letűnőfélben lévő kultúrák köréből, amit fontosnak érez bemutatni számunkra.

Lóránt Attila sokféle dolgot csinál: fest, rajzol, reklámfilmeket rendez, könyvet ír, fényképez, alapítványt vezet és tulajdonosa egy filmes cégnek. Ez a sokirányú és sokoldalú tevékenység nem a bizonytalan, a saját magát és helyét kereső ember tétova kapkodásából, hanem a gondolkodó, a világ megismerésében és megismertetésében céltudatos ember következetességéből adódik. Az ecset, a ceruza, a film, a fotó, az írás csupán eszköz számára - érzéseinek és gondolatainak kifejezéséhez választott forma. Festőként indul - 7 éves kora óta rajzol. 1991-ben festészeti ösztöndíjjal Párizsba utazik, ott fedezi fel magának a fényképezést. Bizonyára észrevették, képein nem jelent gondot a kompozíció. Tudja, érzi, mikor milyen perspektívából kell fényképeznie, milyen képkivágást, képépítkezést kell választania.

Négy éve filmrendezőként dolgozik, reklámfilmjeivel díjakat nyert Franciaországban, Szlovéniában, Észtországban, Bulgáriában, az Egyesült Államokban és természetesen Magyarországon is. Mi a jó reklámfilm titka? Többek között a jól megvalósított ötlet, a gondolatok tömör képi megfogalmazása, virtuóz eszközhasználat, amelyekkel rögtön el lehet kápráztatni a nézőt. Ezek az eszközök a nagyszerű gondolatok elfogadtatására is alkalmasak lehetnek. Lóránt Attila képeivel azonban nem elkápráztatni akar - már amennyire a szót az olcsó elfogadtatás kifejezéseként értelmezzük - hanem az eltűnőben lévő kultúrák megőrzésére kívánja a figyelmet ráirányítani. Fényképein nem a kellemes dolgokat kívánja bemutatni - az antropológia legalább annyira fontos, mint az esztétikai értelemben vett szépség láttatása. A fényképezőgép, a fényképezés folyamata nem végső célja, hanem eszköze tevékenységének. A téma mozgatja, ez ad lendületet szellemi mozgásának, művészi tevékenységének. Megalapította és vezeti az "Eltűnőfélben Lévő Kultúrák" nonprofit egyesületet. Könyve jelenik meg erről a témáról, anyagot készít a National Geographic magazin részére. Ez a kiállítás is része mindennek, közben fest, filmet rendez, ír - sokoldalúan és sokféleképpen - hogy kincsosztó mesealakként bennünket gazdagítson.

Eifert János

(Elhangzott Lóránt Attila: SOBA (Üdvözöllek) című kiállításának megnyitóján. MVM Galéria, Budapest, 2003. szeptember 3.)