art or business
Perneczky Géza: Yes-No művészet
Kiállítás dátuma:
2012. október 31 – 2012. november 30
perneczky géza: yes-no művészet
De hát van-e egyáltalán ilyen? Vagy nem lenne helyesebb, ha Igen–Nem koncepciókról beszélnénk, Pozitív-Negatív világképekről, vagy a Jó és a Gonosz örök ellentétéről? A kínai filozófia kezdetein a három-és-fél ezer éves Yin Yang fogalompár áll, amely eredetileg az árnyékos völgy és a napsütötte hegyorom összetartozását jelentette. Grafikai ábrázolása, az egymásba hurkolódó, és így együtt egy kört kiadó sötétebb és világosabb idom ma már az egész világon jól ismert, és mindenütt a jó és a rossz princípiumainak a szétválaszthatatlan egységét jelent
Lehet, hogy az európai művészet vége olyan értelemben hasonlít a kínai filozófia kezdeteihez, hogy az utolsó avantgárd izmus megint eljutott az alap-princípiumok szűkszavú jelöléséhez. A művészek lemondtak az ábrázolás valamennyi megszokott fajtájáról, sőt, az absztrakt művészet kifejezési formáinak a repertoárjáról is, és arra törekedtek, hogy csak néhány jelre vagy szóra redukált eszközökkel tolmácsolják a gondolataikat. A közönségnek pedig az lett a dolga, hogy működésbe hozza műveltségi anyagát és fantázia-világát, mert hiszen a műélvezet is megváltozott eközben: a szép passzív élvezete átadta a helyét a rácsodálkozás és a felismerés bonyolultabb örömének: a művek megalkotását ugyanis a néző fejezte be azzal, hogy intellektuális világának és érzelmi elkötelezettségeinek a nyelvére fordította le az eléje tárt szűkszavú jeleket. A művészeti alkotásnak tekintett szó- és képrejtvények eme divatja csakhamar nemzetközi mozgalommá vált, és az 1960-as és 1970-es években tetőzve Concept Art (vagy konceptuális művészet) néven vonult be a lexikonokba. Volt egy populárisabb testvére is, amely inkább az alternatív körökben terjedt. Itt az új művészeti divatnak azt a tulajdonságát használták fel, hogy a művek kis helyen is elfértek, és mivel a méretük bélyegnagyságtól a levlapig vagy a borítékban is elférő grafikákig terjedt, olcsón voltak előállíthatók és sokszorosíthatók, az akkori posta pedig majdnem költségmentesen továbbította őket. Ez az egész világot áthálózó csere tevékenység a Mail Art (postai művészet) elnevezést kapta. És ez a Network lett az internet őse, a világháló első, kommersz információk helyett még csak művészeti élményeket továbbító formája.
Perneczky Géza Yes-No eseményeket megörökítő grafikai sorozata 1972 és 74 között készült Kölnben, az általa tartott gimnáziumi órák alatt, a tanítványaitól kapott papundekli keménységű rajztömb-hátoldalak, és a rajzteremben felgyűlt különböző eredetű színes nyomtatványok felhasználásával. Az egyes lapok eredetileg kollázs és guache technikával készültek. A sorozat megszületésének az volt a háttere, hogy 1972-ben a művész – bekapcsolódva a nemzetközi Mail Art hálózatba – Yes és No feliratú gumipecséteket készíttetett, majd pedig más formában is megpróbálta a yin-yang logó mintájára „világ-jelképpé“ növelni a Yes-No fogalompárt. Mivel a lehetőségei korlátozottak voltak, fotósorozatok és különböző grafikai művek segítségével igyekezett formát adni az egyébként monumentális méretekben elgondolt, és egész országokat vagy kontinenseket foglalkoztatni óhajtó nagyszabású Yes-No performanszainak. A terv azonban megmaradt a rajzterem négy fala között, és a grafikák legnagyobb sikere az lett, hogy a 10-12 éves tanulók meg¬csodálták a színes fotók és az ecsettel festett részletek zökkenőmentes átmeneteit – „mintha minden igazi lenne”. A lapok ezután egy szekrénybe kerültek, ahonnan csak négy évtized múltán kerültek elő. Ekkor electro-printtel lettek megismételve.
A kiállításon bemutatásra kerülnek a Yes-No fogalompárral az 1970-es évek elején tett művészeti kísérletek egyéb megfogalmazásai is: fotók és printek egészítik ki a kollázs sorozatot. A kiállításhoz katalógus is készült, melyben Zombori Mónika tanulmánya teszi teljessé a fogalompárról alkotott képet.
kurátor: Benkő Zsuzsanna, Zombori Mónika
megnyitó: 2012. október 31-én 20 órakor
megnyitja: Aknai Katalin művészettörténész
megtekinthető: 2012. november 5 - november 30.
támogatja: Nemzeti Kulturális Alap
A megnyitó megtekinthető: http://www.ustream.tv/recorded/26577503
Perneczky Géza: Yes-No Strategy
Perneczky Géza: Little objects
Sajtó:
Az ellentmondás költészete
Perneczky Géza Yes-No művészet című kiállításáról
Október 31-én nyitott meg az elsősorban művészeti íróként ismert Perneczky Géza 1971-73-ig Kölnben készült, eddig kiállításon be nem mutatott konceptuális munkáiból rendezett tárlata Yes-No művészet címmel a Karton Galériában. A két teremben három sorozatot láthatunk Yes-No Performances, Yes-No Concepts és Yes-No Strategies címmel, valamint egy mail-art gyűjteményt (Yes-No Connections), amelyeknek Perneczky által összeválogatott darabjai bár távolról, de kapcsolódnak a dialektika témájához.
Az első három sorozat mindegyikén végigvonul az állítás és a tagadás fogalmi összefüggéseinek vizuális megjelenítése céljából egy titokzatos háromszög, amelyen a „yes”, vagy a „no” felirat szerepel. Az első teremben lévő Yes-No Performances című, színes fotó és festmény ötvözéséből készült kollázsok reprodukcióin a háromszögek önmagukat sokatmondó jelekként feltüntetve, legtöbbször zsinóron lógva jelennek meg kietlen, szürreális tájakban, vagy pedig sík terekben, amelyen az újságokból kivágott figurák is megjelennek. Sejteni lehet, hogy a szabályos háromszögek és azok „yes” és „no” feliratai nagy jelentőséggel bírnak: hol hőlégballonok súlyaként, hol pendulum ingájaként, a mennyezetről belógó függőkként, vagy kozmikus asszociációkat ébresztve a végtelenbe tartó útként. Jelszerűségük a befogadót logikai gondolkodásra készteti. A néző sejti, hogy a mű megfejtésének kulcsa a háromszögekben van: ha már ennyire oda nem illő környezetben tűnnek fel ezek a fogalmak, ráadásul látható testet öltve, akkor kell, hogy legyen egy rejtvényként megfejthető logikai rendszer mögöttük. A képek azonban a szürrealizmusra jellemző módon újabb és újabb nekifutásra is ellenállnak a logikai értelmezésnek. Perneczky egy korábbi saját írásából is kiderül: „A dolog szépsége éppen teljes értelmetlenségében van.” Amit Perneczky az „értelmetlenség szépségének” nevez, valójában a művek működésének központi eleme: a befogadó tudatát a logikai jelek folyamatosan a racionális értelmezésre ingerlik, amibe azonban mindig belebukik, hiszen a művek a hagyományos gondolkodásunk keretei között érthetetlenek. Ez a nyugtalanító kudarc arra ösztönzi az elmét, hogy kilépjen a hétköznapi gondolkodási sémáiból, és egy másik tudati szinten kapcsolódjon a művekhez.
A belső teremben már a szürreális környezetüktől megfosztva, a konceptuális művészet szellemében a mű materiális eszközeit a minimumára csökkentve jelennek meg a fotókon a háromszögek, Yes-No Concepts címmel. A sorozat első darabján például, egy zsinórra függesztett „yes” feliratú tábla mögé helyezett tükörben a hátlapra írott „no” feliratot is láthatjuk. Az ellentét, mint az „érem két oldala” jelzi, hogy az állítás és a tagadás egymás függvényei, és egymástól elválaszthatatlanok, mi mégsem vagyunk képesek arra, hogy egyszerre legyünk tudatában mindkettőnek, hiszen nem láthatjuk egyszerre mind a két oldalt. Csak egy nagyon speciális külső nézőpont, ez esetben a tükör segítségével ismerhetjük fel a két ellentétes pólus együttes jelenlétét.
A Yes-No Strategies sorozaton Perneczky látható, amint maga válik a gondolat hordozójává. Kezében az ismerős „yes” és a „no” táblákat tartja, különböző kombinációkban, hol mint ellentétes irányba mutató erők, hol pedig összekapcsolódva, egy harmadik „dialectics” feliratú táblával szabályos háromszöget alkotva. Az előző sorozathoz képest, ahol pusztán a logikai összefüggés jelei voltak láthatóak bármilyen konkrét, az élettel kapcsolatba hozható utalás nélkül, ezen a sorozaton a dialektika a Perneczky alakjában megjelenő emberre vonatkoztatva az egzisztenciális értelmezést sugallja.
A katalógusból megtudjuk, hogy a yes-no koncepció egy korábbi konceptuális sorozat ötletéből bontakozott ki, amelyen egy „art” feliratú golyót helyezett Perneczky olyan környezetbe, hogy az minduntalan a művészet szarkasztikus kritikájára utaljon. A művészet-antiművészet ellentétpárját folytatva készítette el a 70-es évek elején a most kiállított sorozatot, a művészetfogalom változásának dialektikájából kivonva a konkrétumot, azaz a művészetet, meghagyva viszont az ellentét dinamikáját. A kiállítás címe (Yes-No művészet) némileg utal a művészet-antiművészet kontextusára, Perneczky munkái azonban közvetlenül nem árulják el, hogy szigorúan erre vonatkoznának. Esetleg a már említett tükrös kompozíció kapcsolódik lazán a tükör révén a művészetfogalom platóni felfogásához, miszerint a művészet=utánzás/tükrözés.
A Yes-No Connections mail-art lapjai utólag lettek összeválogatva, ezért gyakran csak közvetett módon kapcsolódnak az ellentét problémájához, és olykor csak a kiállítás kontextusa irányítja rá a figyelmünket, mint például Jiri Valoch Time-Silence-Memory-Space című levele esetében, amelyben a feladó a lehetetlent megkísértve anyagtalan fogalmakat küld címzettjének. Más lapokon az igen-nem ellentét egészen konkrét jelentést nyer: szigorúan a művészetre vonatkozik például Guy Bleus Make Mail-Art, Not War című gumipecsétje, vagy Tóth Gábor Artists Go Home feliratú költészeti munkája.
A kiállítás katalógusából megismerhetjük Perneczky további – ezen a kiállításon nem szereplő – Yes-No témájú munkáit, filmjeit és kiadványsorozatát is.
Tóth Zsuzsanna