Gerlóczy Sári, El Kazovszkij és Nádler István kiállítása

Gerlóczy Sári, El Kazovszkij és Nádler István kiállítása

A három alkotóban már régóta érett a közös kiállítás gondolata. Még az 1990-es években Nádler István egyik kiállításmegnyitóján vetődött fel a hármas bemutatkozás ötlete. Ezt követően El Kazovszkij 2008-ban bekövetkezett halálakor került újra napirendre a kiállítás, de végül 2012-ig kellett várni, hogy létrejöjjön a közös tárlat itt, a kArton galériában.

Bár a három művész képeinek látványvilágában is felfedezhetünk hasonló vonásokat - a vonalak, a festőiség és a gesztusok egyaránt reflektálnak egymásra -, mégis az alkotók munkái főként szellemi síkon kommunikálnak egymással. Közös jellemzőjük az ösztönösség, az elszántság megnyilvánulása, az önismeret kérdésének felszínre hozása – a művek egész sor érzelmi, pszichológiai, zenei és irodalmi asszociációt ébresztenek. A belső rend, a harmónia keresése, a transzcendens érintése nyilvánul meg munkáikon, az emberi kapcsolatok bonyolult hálóján, mozdulatok és festői gesztusok által vagy motivikus látomásokként.

Ugyan eltérő módon, de mindhárom alkotó a viszonyrendszerek, kapcsolatok mibenlétére reflektál. Gerlóczy Sári az egyes emberek, emberi és társadalmi csoportok között feszülő örök szeretet-gyűlölet kapcsolatokat képezi le, El Kazovszkij ezen kapcsolatok tragikumát, megfoghatatlanságát közvetíti, míg Nádler István az absztrakt, örök ideák egymáshoz való viszonyával foglalkozik.

Gerlóczy Sári alkotásai közül több, eltérő technikával készült munka kerül bemutatásra. Bemutatásra kerülnek lepedővászonra filccel rajzolt, a holokauszt megemészthetelenségét és annak érzelmi hatásait taglaló munkák. Látható több – gyakran arany ornamentikával dúsított - olajfestmény és vonalvirtuóz grafika, melyek a Mérei Ferenc a Közösségek rejtett hálózata címmel először 1971-ben megjelent művéből, a szociometria fogalomköréből kölcsönzött „társas mezők” leképezései.

Gerlóczy Sári képeit többnyire prehistorikus időket idéző alakok népesítik be, de a kiállításon szerepelnek világának más szereplői, az ál-antropomorfikus gyömbérek, valamint igéző textúrával ható nonfiguratív alkotások is. Legújabb grafikáin erőteljesebb absztrahálási szándék érezhető, az emberi relációk, az érzések, a vonzás-taszítás, szeretet-gyűlölet ábrázolása ugyanaz, csak nem testekkel, hanem vonalakkal ábrázolja ezeket a viszonyokat.

El Kazovszkij munkássága során számtalan művészeti ágban, technikában megnyilvánult: rajzok, rézkarcok, festmények, performanszok jelzik pályáját. Mindeközben kibontakoztak és egyre nagyobb szerepet kaptak műveiben azok a motívumok– például síkidomok, idolok, nagyméretű kutyák – amelyek jellegzetes, állandó jelentéssel bíró jelképekké váltak munkáiban. Az egymástól műfajilag eltérő műveit is ugyanannak a világnak, sajátos magánmitológiájának alakjai népesítették be, álomszerű, színházi díszletekre emlékeztető környezetben ábrázolja mitikus alakjait. Meghatározott ikonográfiai rendszerében intenzív színekkel festett, expresszív jelenetek során keresztül mutatja be a stilizált figurái között megnyilvánuló viszonyokat, viszonyrendszereket.

A kArton galériában az 1970-es években készült alkotásaiból válogattunk, a főiskolai időszakból. Ekkor kezdett kibontakozni El Kazovszkij sajátos stílusa, melyben a zománcfestés nagyban segítette. Az El Kazovszkij Alapítvány kollekciójából és Nagy-Baló Imre magángyűjteményéből összeállított anyagnak ezért legnagyobb részét az eddig még meglehetősen ritkán bemutatott zománcképek és a zománcokhoz készült akvarell- és pasztell vázlatok teszik ki. De falra kerülnek El Kazovszkij korai rézkarcai és néhány, a rivaldafényt eddig elkerült olajképe, rajtuk állatmaszkok, idolok, a pokol és a purgatórium megannyi szereplője; valamint egy különleges, vasalódeszkára készült munkája is.

Nádler Istvántól, akinek művészi korszakait folyamatos megújulás jellemzi mind kifejezési formában - a hard edge-től a gesztusfestészetig jutva -, mind színhasználatban – fekete, élénk- majd pasztellszínek, az arany és ezüst majd ezek kombinációi - a kArton kiállításán 2008-2009-ben készült sorozatokat láthatunk.

A festmények egyszerre működnek egymáshoz szorosan kapcsolódó szerves egységként és önálló alkotásokként; a kalligrafikus hatású, hullámzó és egyenes vonalak, a telített és áttetsző felületek, vékonyabb és vastagabb ecsetnyomok ősi szimbólumokat sejtető, az egyetemes létre reflektáló alkotásokká válnak. A munkák meditatív világa, a finom lebegés és a dinamikus gesztusok, az esszenciális zeneiség a fizikai és a transzcendens világ határain egyensúlyozva közvetíti a művész lelki és hangulati állapotát. Azt az emelkedett tudati szintet, spirituális állapotot, melyben az alkotások létrejönnek, lét és nemlét, fizikai és szellemi határán, pillanatnyi és örökérvényű ideákat ütköztetve, az egyetemes harmóniát kutatva. 

A kArton galériában bemutatásra kerülő kazeintempera és vegyes technikájú festmények, valamint az úgynevezett Párizsi mappa a dinamikus egyensúllyal, a szélsőségek középpontosításával, viszonyrendszerével foglalkozik. Az elemi ideák, a mozdulatlanság és a dinamika, az inga járása, a függőleges kimozdítása a statikus helyzetből majd ismét nyugvópontra juttatása egyik sorozatának gondolata. A másiké a hengerrel a felületre vitt szigorúbb geometria és az ecsettel húzott szenzitív gesztusok lírai szabadságának vizsgálata.

Mindhárom művész alkotásai – bár eltérő módszerekkel - egy felsőbb, transzcendens szinthez közelítik az alkotót és nézőt egyaránt.

kurátor: Benkő Zsuzsanna

Megnyitó: 2012. április 19., 19 óra

Megnyitja: Rényi András

Közreműködnek: Márfi Eszter - piccolo, Tímár Levente - gitár, Kovács Balázs - harsona

Megtekinthető: 2012. április 20 - május 31.