Eine vs. Drez

Eine vs. Drez

megtekinthető: 2010.03.25-04.30.

A kArton galériában két olyan művész kiállítása nyílik egy időben, akiknek műveiben a tipográfia és a populáris tematika a közös vonás, de mindketten egyedi  módon  interpretálják azokat.
Eine és Drez tervezőgrafikusok, akiket nemcsak ihlet az utcai vizualitás, hanem maguk is alkotnak köztéren.

Eine-t  a nemzetközi sajtóban csak úgy emlegetik, mint a „londoni betűembert”, aki egészen új szemszögből világítja meg azt a művészeti jelenséget, amit street artnak nevezünk.  A művészi pályáján hagyományos graffitisként indult, de kis idő után a legrégebben használt, nyomtatott antikva betűkkel kezdett foglalkozni.  Ezekkel dekorálta a lakókörnyezetében lévő üzletek redőnyeit és ennek köszönhetően ebédidőben, illetve zárás után az East End színpompás ábécés olvasókönyvvé alakult át, nosztalgiával töltve el a billentyűzetet illetve kijelzőket nyomogató 21. századi embereket.
A naponta több százszor látott apró „betűképek” hatalmasra felnagyítva, színekkel kísérve ismét az újdonság erejével hatnak ugyanúgy, mint amikor kisiskolásként bevezettek minket az olvasás illetve betűvetés rejtelmeibe.  Eine a redőnyeiről készített fotói segítségével montázsokat is készít, így üzeneteit az egyszerű szókirakós játékok mechanizmusával reprodukálja. Ezek mellett további klasszikus betűtípusok továbbfejlesztésével kísérletezik, azokat képekkel, legújabb munkáin pedig az angol történelemből kiemelt sajtófotókkal keresztezi.

Míg Eine ragaszkodik a ”kézíráshoz” és a hagyományos betűformák egyedi képként való kezeléséhez, addig Drez újabb és újabb fontok alkalmazásával hozza létre feliratokból álló kompozícióit. Munkáival  -  cégek és művészeti intézmények kiadványai, honlapjai, logói – naponta találkozhatunk. Ráadásul gyakran jöhet velünk szembe egy fiatal Drez mintáival dekorált pólóban, sapkában, de jelképtárának darabjai megtalálhatóak egy-egy gör- vagy hódeszkán is. Kompozícióival aktív és elismert tagja egy olyan tervezőgrafikus generációnak, amely a hirdetések és logók világában nőtt fel és amely annak mintájára alakította ki saját kommunikációs nyelvét.

A kettőjük által is képviselt „posztmodern heraldika” bizonyítja, hogy nemcsak hirdetés vagy falfirka jelenhet meg köztéren feliratok formájában (bár tagadhatatlan tény, hogy jól megkülönböztethető munkáik valahol önreklámok is egyben) valamint, hogy a tervezőgrafika és a képzőművészet határai egyre inkább összemosódnak.

Kurátor: Zsigó Bianka