Festmények

megtekinthető: 2005. szeptember 22 – október 9.

hétfő-péntek: 13.00 – 18.00

szombat: 10.00 – 14.00

információ: tel: 472-0000, fax: 472-0001

mail: info@karton.hu

A kArton Galéria a 2005-ös őszi évadot egy kortárs festészeti csoportos kiállítással nyitja meg. Filp Csaba, Páll Tibor Krisztián, Tóth Ágnes, Udvardy Emese legújabb, illetve a közelmúltban készült munkái láthatóak 2005. október 9-ig A korábbi években egyéni kiállítás keretében mutattunk be fiatal művészeket, ezúttal nem törekedtünk sem tematikában, sem stílusban az egyértelmű hasonlóságra. A művészek gondolatait olvasva azonban kirajzolódnak a közös pontok: a problémafelvetés átgondoltsága, illetve a kérdésekre keresett festészeti nyelvvel kifejezhető válaszok, egyéni megoldások.

„Másfél éve vettem észre, hogy eddig többé-kevésbé tudatosan háttérbe szorítottam magamat, olyan feladatok miatt, amiket magamnak adtam. Elragadtak a tematikák, egyik képből született a másik. Azt gondoltam, egyáltalán nem fontos, hogy ki vagyok. Olyannyira nem az, hogy most megint egy feladatot igyekszem teljesíteni: magamnak festek képeket, magamról. Tűnjenek ezek egyszerű tájképeknek, ott vagyok, ahol sohasem jártam.” Filp Csaba

„…Az utóbbi néhány évben készült festményeim vizuális nyersanyagául a TV Híradó képei szolgálnak. Ezekkel a való életből merítő képkockákkal, a média módszerével élve, szabadon bánok. Tehát az érdekes történésekből részinformációt közlök, melyeket helyenként szenzációvá alakítok. Használom eljárásukat, de céljaink ellentétesek. A tömegtájékoztatás nyomán torzított, komplexitásától megfosztott valóság leegyszerűsített képeit egy szellemi kaland során igyekszem újra árnyalni, kellő figyelemmel megtisztelni, és valamiféle poézist visszalopni. Különösen a komédia és a tragédia egymásnak feszülése, bizonytalan határainak varázsa foglalkoztat. Az alkotásoknál megjelenik a festmény szerves részévé avanzsált ready-made. A plexiből készült bankjegy tálcának a korszerűsége és szépsége, valamint az ötletesség, ahogy reklámfelületként is használható, de leginkább a televízióval való formai rokonsága ragadott meg. Megpróbáltam ezekbe a kisméretű képekbe koncentrálni azt az összbenyomást, amely manapság ér, így sok sok kérdés, meg nem erősített, de meg sem cáfolt információ sűrűsödött össze. Ugyanakkor úgy vélem, hangsúlyossá válik bennük az elsődleges állítás, a megjelenő világ viszonylagossága és gazdagsága” Páll Tibor Krisztián

„Munkáimban olyan szimbólumokkal foglalkozom, melyek egyetemességükből következően már számos alkalommal feldolgozásra kerültek a művészet történetében. Tartalmaikat, a hozzájuk kötődő gondolatiságot éppen ezért nem az általánosság szintjén, hanem a személyes emlékképek és érzelmek tartományában igyekszem megragadni. Arra törekszem, hogy a felhasznált, hatalmas civilizációs tudásanyagot önmagukba sűrítő jelképek segítségével valamifajta világépítést végezzek, de igyekszem elkerülni a művésznek, mint „creator mundinak” a romantikus szerepét. A szimbólumok – vagy a hozzájuk kapcsolódó utalások – nagy részét ezért mindennapinak számító tárgy-együttesbe, csak kiragadottságukban különös, egyébként mindennapi történetekbe helyezem el.” Udvardy Emese

„Festő vagyok, mi is az? Színekkel fogalmazni teret, vágyat, töredékeket, foszlányokat. Esendő mivoltunk halmazállapotában. A környezet és társadalom szemében láblógató mihaszna. Aki hall az hall, a források légneműek és megmagyarázhatatlanok. A megértéshez semmi sem elég, és több minden sok inkább kevés. A visszatérés vágya óvatosságra int. Szelídség és türelem. A zajban is lehet csendesen. Tudni kell hogy. Isten útjai kifürkészhetetlenek. Az elhivatottság napról napra erősödő bebizonyosodás. A színek nyelve szent. Remélem elég erős leszek ahhoz, hogy minden feladathoz és próbatételhez felnőjek és méltó legyek. Küzdve küzdök és bízva bízok…Akárhogy cselekszik az ember, legyen az bármely cselekedet; - akár a festészet, akár csak egy őszinte emberi gesztus, egy velünk szembe jövő köszöntése – nyilvánuljon meg benne teljes valónk, hogy az evilágon eltöltött kicsiny rész ne legyen hiába, hanem elmondható legyen felőle, hogy örökre volt.” Tóth Ágnes