Kapusi Gábor: Magánygyűjtemény

Kapusi Gábor (1960) az Iparművészeti Egyetemen végezte tanulmányait a 80-as évek második felében. Bár grafikáival, számítógépes nyomataival, fotóival számos csoportos kiállításon vett részt, az utóbbi években elsősorban tervezőgrafikai munkáival, arculatterveivel találkozhattunk. A kArtonban megrendezésre kerülő egyéni kiállítása, melynek címe Magánygyűjtemény az utóbbi három évben készült festményeit mutatja be. A találó szójáték talán sejteti, hogy a sokunk számára ismerősnek tűnő jelenetek egy érzékeny, személyes képi világból kibontott „lelkiállapot - gyűjtemény” ikonjai. Nehéz lenne konkrét festészeti irányzatokat és mozgalmakat említeni a művekkel kapcsolatban, bár számos, precízen megfestett művészettörténeti remineszcenciával (tájkép, portré, natura morta) találkozunk. Mégis az egyes helyszínek, mise en scene-ek sugallta filmes és zenei referenciák azok, melyek a legutolsó „réteget”, a képekből áradó olykor sötét, bizarr mágikus összhatást eredményezik. Kapusi Gábor a képei sugallta álomszerű mulandóságot ikonszerű állandóságba csomagolja. Vizsgálatának tárgya: a dráma anatómiája.

Különös hangulat veszi körbe a magány „közgyűjteményét”, melynek törzsét mindannyiunk által ismert pszichés állapotok archetipikus képi megfelelőiként is olvashatjuk. Hasonló lehet ahhoz az érzéshez, amikor valami veszélyt előre sejtünk, és abban a hiszemben, hogy menekülünk éppen a veszély forrása felé tartunk. Olyan meghatározhatatlan, bizsergető szorongás ez, amilyen David Lynch filmjeinek (pl. Kék Bársony, Mulholland Drive – A sötétség útja) nézése közben lesz úrrá rajtunk. Lynch minden egyes filmje egy „szorongás-szimfónia” írják róla valahol. Kapusi Gábor a kiindulásul szolgáló álomképek, vagy tudattalan érzések leképezéséből a szorongás és a magány sajátos partitúráit teremti meg.

Kapusi Gábor kiállításához kétnyelvű katalógus készül, melyben Mélyi József, Németh Gábor és Solymosi Bálint írásai olvashatóak.