Mark Adam & Marko Mäetamm - Beszélő Házak

A kArton Galéria bemutatja a 2003-as Velencei Biennálé észt pavilonjában kiállító Marko Mäetamm (Viljandi, Észtország, 1963.) legújabb munkáit.

Mäetamm ironikus, hétköznapi humorral fűszerezett neo-pop printekkel kezdte pályafutását, melyeket aztán a 90-es évek végén narratív képi grafikák váltottak fel. A Velencei Biennálé észt pavilonjában Kaido Oleval, műteremtársával, állított ki nagy sikerrel egy festményekből álló naplóval kísért történetet, melynek főszereplője egy fiktív személy, John Smith volt. E név alatt azóta több projektet is bemutattak Európa különböző városaiban.

Magyarországon nem először láthatóak munkái. 2001-ben a Platán Galériában szerepelt - többek között - a Syndroma-sorozat című munkája. "Ez egy olyan szürreális sci-fi történet, ahol a meghitt karácsonyi hangulat az X-akták epizódjait túlszárnyalva, megmagyarázhatatlan szorongató érzést vált ki bennünk. A meleg családi fészek valójában rémségek kicsiny tárháza, ahol eleinte jóleső érzéssel nézünk körül, majd érthetetlen szomorúság lesz úrrá rajtunk. A gyermekkorunkból már jól ismert félelem táplálta kíváncsiságot a rajzfilmek örökéletű szereplőinek horrorisztikus világa idézi fel. Mäetamm groteszk figurákkal benépesített meséi egyben iróniába burkolt kétségek és bizonytalanságok megtestesítői." [1]

A kArtonban látható Speaking Houses (Beszélő házak) című kiállítás is ironikus hangvételben elmesélt hátborzongató történetek sora, mely az embernek a közvetlen környezetével, a lakhelyével kialakított kapcsolatáról, valamint a tudatalattiban megbúvó félelmekről szól. A művész ezúttal létező, magyar házakat festett meg. Minden képnek/háznak egyedi, kissé bizarr története van, melyet maguk az épületek mesélnek el nekünk.

A korábbi neo-pop periódushoz képest a Beszélő házak stílusa több szempontból is megváltozott. Míg korábbi munkáin Mäetamm saját magát is ráfestette a képre, ezeken már "láthatatlanná" válik. Megváltozott a történetmesélési metódus is. Mäetamm elbeszélő technikája két szinten működik: pszeudo-irodalmi szinten és a festmények szintjén. A 90-es években a képeken volt nagyobb hangsúly, legújabb munkáiban a szövegek vették át ezt a szerepet. A hétköznapi házak alapvetően nem a tényleges erőszak helyei. Márpedig ezek a házak véreznek! Itt a kérdés többé már nem csupán az erőszak lokalizálásban rejlik, hanem az ábrázolt jelenség primér jellegében. Marko Mäetamm a sokkoló történetek személytelen, érzelemmentes mesélésével az extrémitás és az irónia eszközeivel közelíti meg az erőszak lehetséges megnyilvánulásait. A házak őszinte vallomásait olvasva bennünk is felmerül a kérdés, hogy vajon milyen történettel állna elő a sajátunk.

[1] Részlet a Platán Galériában elhangzott megnyitószövegből

"Éppen üres vagyok, de elmondhatok egy nagyon szomorú történetet egy nőről, aki nemrég bennem élt. Hat évvel ezelőtt valami szörnyű betegség következtében elvesztette a szeme világát. Teljes sötétségben, magányosan élt. Egyszer csak elkezdett hangokat hallani, amik a fejéből szóltak hozzá. Először nagyon megijedt, mert azt hitte megőrült, de aztán hamar hozzászokott. Rájött, hogy ezek nagyon barátságos hangok és segítik az élet apró-cseprő ügyeiben. Megmondták neki hogyan találjon meg dolgokat, hogyan vásároljon, hogyan menjen át az utcán. Még azt is megmondták, hogy mi megy a TV-ben. Teljesen megbízott bennük. Minden olyan volt, mintha nem lenne semmi probléma, mintha mindent látna. Találkozott egy rendes emberrel, és a hangok azt mondták neki, hogy menjen hozzá feleségül. És összeházasodtak. Időnként azt is mondták a hangok, hogy menjen el a közeli kaszinóba és játszon; segítettek abban is, hogy nyerjen. Ami azt illeti, olyan sok pénz nyertek, hogy azt sem tudták, hogy mit csináljanak ennyivel. A hangok azt tanácsolták, hogy építsen egy szép új házat. És akkor felépítettek engem. Ők voltak a legboldogabb pár a világon - fiatalok, gazdagok és szerencsések. A nő tudott titkot tartani, úgyhogy a férfinak fogalma sem volt arról, hogy mi történik. Egyszer a hangok azt mondták, hogy átvették az irányítást a nő felett és, hogy már nem ömaga többé. Nagyon megijedt és mindent elmondott a férjének, aki teljesen ledermedt és azonnal elvitte őt az orvoshoz. A diagnózis skizofrénia volt. Elmegyógyintézetbe vitték, ahol nemrég öngyilkosságot követett el. Olyan szomorú történet ez, nemde bár ?"

Ház Budapesten MARKO MÄETAMM

Szül. 1965. Észtországban, Tallinban és dolgozik.

Válogatott egyéni kiállítások: 2004 Rekalde Gallery, Bilbao, Spanyolország 2003 The 50-th Venice Biennale, Velence, Olaszország 2003 Tallinn Art Hall, Észtország 2002 Rotermann Salt Storage, Estonian Art Museum, Tallinn, Észtország 2001Platán Galéria, Budapest 2000 Gallery of the Tallinn Art Hall, Észtország Válogatott csoportos kiállítások és projektek

2004 EU-Positive. Akademie der Kunst, Berlin , Németország 2004 13-th Tallinn Print Triennial, Tallinn , Észtország 2004 MAK NITE special EUROPA JETZT, MAK, Bécs, Ausztria 2004 Salt of Life. Contemporary art from The Baltic States, Gallery Vartai, Vilnius, Litvánia 2003 2 nd Biennial in Painting. Väsby Konsthall, Svédország 2002 About Belief . South London Gallery, London . UK 2001 ARS-01 . Kiasma, The Museum of Contemporary Art, Helsinki , Finnország 2000 Grosse Kunst Ausstellung Düsseldorf NRW, Németország 2000 Painterly Issues. Vilnius Painting Triennial. Centre for Contemporary Art, Vilnius , Litvánia 1999 23. International Biennial of Graphic Art. Ljubljana, Szlovénia