before the rain it falls

Bartha Máté, Csoszó Gabriella, Esterházy Marcell, Orbán György, Somogyvári Gergő - Feszt Judit

kurátor: Lázár Eszter

A kiállítás címét - The Rain Before it Falls - Jonathan Coe egyik regényéből kölcsönöztük. A könyvben egy idős hölgy privát fotóinak részletes bemutatásával eleveníti fel életének legfontosabb epizódjait egy gyermekkorában szeme világát vesztett lánynak. A több mint fél évszázadot felölelő események megismerése során rajzolódik ki az olvasó előtt, hogy a két szereplő életpályája milyen különleges körülményeknek köszönhetően fonódott egymásba.

A kArtonban bemutatásra kerülő munkák fókuszában is az emberi kapcsolatok, a személyes kötődések, és azok különböző intenzitású fizikai vagy virtuális formái állnak. A művek olyan önvallomások, melyek magukban hordozzák a privát fotók leplezetlen egyszerűségének és őszinteségének nyomait, azonban a dokumentálás során érezhető koncentrált fegyelem és távolságtartás lehetőséget ad arra, hogy a művészek személyes élettapasztalataikon keresztül általános, közös emberi élményeket, érzéseket fogalmazzanak meg.

Somogyvári Gergely és Feszt Judit Csempelevél című munkája egy film-levél. A főszereplő a Brazíliából Portugáliába költözött Nober, aki 10 éve nem látott családjának filmkockákon keresztül meséli el lisszaboni történetét. Ahogy telnek az évek, a fiatalembernek egyre inkább nehezére esik kapcsolatba lépni Dél-Amerikában elő családtagjaival. Hiába határozza el, hogy egy azulejot (csempekép) készít édesanyjának, ennek az elküldését is egyre csak halogatja. A Csempelevél a 40. Magyar Filmszemle dokumentumfilm kategóriájának fődíjas alkotása.

Esterházy Marcell 2005-ben készített filmjében (v.n.p V.2.0) egy családi ebéd alkalmával örökítette meg nagyapját. A kArtonban kiállított fotói is a közeli hozzátartozóról szólnak, de ezúttal nem fizikai valójában, hanem a lakásban hátrahagyott nyomok rögzítésével teszi jelen levővé a távollévő rokont. Az üres szobákban készített felvételeken a tárgyak és a bútorok falba rögzült körvonalai, és a dokumentáló emlékei idézik fel az egykori lakót.

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatója, Bartha Máté, nagymamája hétköznapjait kutatja és dokumentálja. A „terepmunka” során a hozzátartozó életkörülményeit úgy mutatja be, hogy közben a magányos ember kiszolgáltatottságát is érzékelteti. A fizikailag körülírható tér, a lakás különböző helyiségei, és az azokban elhelyezett tárgyak rendszere, személyes narráció terepévé alakul.

Csoszó Gabriella munkáihoz gyakran állnak modellt családtagjai. Ezúttal szüleit olyan pillanatokban örökítette meg, melyeknek intimitását és megható báját az évek során kialakult rutin sem fakította meg. A nyakkendőkötés koreográfiájának alapkritériuma, hogy a szerepek nem átruházhatóak. A családi feladatmegosztás nem jelent hierarchikus viszonyokat. Az állandóság egyfajta időnkívűliséget jelöl. A képkockákon végigkísérhető begyakorolt mozdulatok - az idő múlásától függetlenül – megnyugtató érzelmi biztonságot feltételeznek.

Orbán György legújabb fotó-sorozatának megvalósításához barátait és művész kollégáit kérte fel együttműködésre. Az interneten nagy népszerűségnek örvendő, és egyre több regisztrált felhasználóval operáló társkereső oldalak “konfekció” szövegeit, érdekes verbális kísérleteit társította az ismerőseiről készített fotóportrékhoz. Mi hangsúlyosabb a „párválasztásnál” a mellékelt kép, vagy a pármondatos önjellemzés? Előítéletesek vagyunk e akkor, amikor önkéntelenül is bizonyos jellemvonásokat társítunk adott szövegtípusok mellé? Mit árul el a kép annak készítőjéről, és mit mutat a szereplőjéről?