[megnyitó
| [sajtó]

Varga László - mukibongoék pesten

Kiállítás dátuma: 
2004. december 1. - december 29.

2004. december 1. - december 29. hétfő - péntek: 13.00 - 18.00 szombat: 10.00 - 14.00

... egy baráti beszélgetés során kitalált gyűjtőfogalom. Azoknak az élőlényeknek, tárgyaknak, apró dolgoknak a neve, melyeket Varga László teremtett képeire. Mukibongoék ezúttal Százhalombattáról Pestre költöztek.

Varga László felület kitöltési "kényszere" az évek során a kezdeti technikai problémák megoldásától a történetmesélés irányába mozdult el. A tust, a színes ceruzát, a filctollat felváltotta az ecset, a festék; a vonalakból egyéni formák alakultak ki.

A 90-es évek második felében készült képein Miro világára emlékeztető apró dolgok, tárgyak (pl. hinta, autó, babakocsi) bolyonganak, lebegnek egymás mellett, alatt, felett egy síkszerű, homogén, színes térben. Később ezek az apróságok egyre nagyobbak és nagyobbak lettek, és kiszorítva társaikat egyedül kezdték el belakni a képeket.

Varga László neo pop artos munkáinak alapja a humor, mely a gyermeki naivitásba bújtatott társadalom - és konzumkritikában gyökeredzik. Vegyük például a strand gyermekmedencéjében álldogáló fecskenadrágos fuxos fiatalembert, vagy azt a reklámszatyros "szuperembert", aki büszkén siet hazafelé a nemrég beszerzett tévével a hóna alatt. Az egyik sorozatban a festmények témáját lehetséges "kiállítási" helyük határozta meg: így készült a Fürdőszoba vagy a Szoba című munka; élénk, vidám színekkel és a perspektíva szabályainak sajátos értelmezésével.

A fiatal művész László Bandynál, Százhalombattán végezte művészeti tanulmányait. Számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt (budapesti Tavaszi Fesztivál, Akvarell Biennálé, Százhalombatta, Eger), különböző festészeti és grafikai díjakat nyert.

Mestere szerint "Varga Laci meg tudja tenni azt a csodát, hogy miközben elszórakoztat, eldiskurál, sőt néha az a tévképzetünk támad, hogy elviccelődik velünk, teremt nekünk egy tükörvilágot, amelyben ha biztonsággal elindulunk: eltévedünk, ha otthonosan berendezkedünk: felismerjük idegenségét. S ha eltévedünk abban az idegen világban, tudjuk, hogy ebben, a mi világunkban kell, hogy megtaláljuk az utunkat és a helyünket."