STRIPBUREK

Stripburek egy képregény-antológia, melyben albán, bosznia-hercegovinai, bolgár, horvát, cseh, észt, magyar, macedón, lengyel, román, orosz, szlovén, ukrán és jugoszláv mûvészek képregényei láthatóak. A Stripburger nevû szlovéniai képregénymagazin munkatársai ebbõl a „kelet-európai különkiadásból” válogatták a kiállítás anyagát; így többek között Aleksandar Zográf, Daniel Žeželj, Jacob Klemencic, Jacek Fras, Ascold Akishin, Igor Baranko, January Misiak, Pavel Cech, Roman Tolici, Saša Kerkoš, valamint Milorad Krstic, Ivana Armanini, Ivan Mitrevski, Matej Lavrencic és Filó Vera munkái kerülnek bemutatásra. A közel 70 eredeti mû mellett, animációs videók, filmek vetítését, valamint olvasószobát is tervezünk, ahol Kelet- és Közép Európában kiadott képregény témájú magazinokat és könyveket lapozgathatnak a látogatók. A kiállítás célja az alábbi országokban elõ képregényalkotók, valamint az e térségben talán több figyelmet érdemlõ képregény kultúra bemutatása.

A kiállítás ideje alatt beszélgetést tervezünk a kiállító mûvészek és a Stripburger szerkesztõinek részvételével.

Forró rágógumi

- kérdések a magyar képregényhez -

A kérdés látszólag egyszerû. Mikor lesz magyar képregény? A kérdésben azonban további kérdések rejlenek. Lássuk!

Miért? Lesz magyar képregény egyáltalán?

Ha azt kérdezzük, mikor lesz magyar képregény, mintha azt is sejtetnénk, valaha volt. Maradjunk abban: valami volt. Történelmi lecke, az ezzel foglalkozó szûk szakirodalomból: átvettünk képtörténeteket külföldrol, míg aztán 1936-ban megjelent az elsõ hazai képregény újság (a Hári János; igazi, magyar népi hõs, nagyotmondó és szerethetõ), hogy két év múlva meg is szûnjön. Hosszú szünet - mással volt itt mindenki elfoglalva. Majd az ötvenes évek közepétõl elindultak a hazai grafikusok sorozatai. Nagyjából a nyolcvanas évek közepéig tartották magukat, az aranykor a hetvenes évekre tehetõ. Hagyományos narratíva; többnyire irodalmi mûvek adaptációi voltak ezek, a rajztechnika, a szemlélet, a beállítások pedig a film felé vitték, mintha story boardokat látnánk. Az az idõszak, élén a Füles újsággal, mint zászlóshajóval, kedves a szívnek, és egyben jó alapot teremtene a folytatáshoz. A képregény mégsem lépett ki a magazinok oldalairól, nem indultak iskolák, nem fejlodött ki csak ránk jellemzõ, karakteres képi történetmesélés. Pedig még kifejezõ szavunk is van rá: képregény. Mindkét tag egyformán fontos: kép és történet. De a regények adaptálása, illetve a mai helyzet, az amerikai szuperhõsök kommersz magyarítása között-mögött elmaradt valami. Az, hogy megrajzoljuk a saját képeinket és elmondjuk a saját történeteinket. Helyesebben nem maradt el, megtörtént a képzõmûvészet más területein. A képregénybõl kivonult az innovatív szellem.

Mikor tér vissza?

A fogyasztással függ össze. A szem táplálékával. Tehát, ha megtanuljuk újra fogyasztani, olvasni a metrón, az iskolában a pad alatt, az ebédszünetben. Ha átmegy a használatba.

Mikor törhet át?

Ha kialakul valami vizuális közmegegyezés. Ha a mindennapi, eldobható mûvészet (és ez itt most pozitív jelzo), a plakát, az illusztráció, a karikatúra olyan nyelvet talál, amelyet maga is élvezettel használ, és amelyet mindenki érthet.

Mikor történhet meg?

Az alkotással függ össze. Olyan képi nyelv kell, amely elég izgalmas ahhoz, hogy muszáj legyen olvasni, nézni, mert friss, humoros, provokatív. Mondjuk, néhány alkotó kedvet kap a dologhoz. Egy újságban egyszer csak elindul egy csík, hétrol-hétre, napról-napra.

Mikor történhet meg?

A kiadással függ össze. Kell egy kiadó. Amelyik nem sajnálja a pénzt, tönkre megy, talpra áll. Kialakul körülötte egy társaság, egy mûhely, nevek, rajzoló sztárok. Éles, érzékeny, politizáló, esztétizáló, erotizáló vizuális robbanófejeket gyártó városi gerillák. A mûvekben pedig figurák, helyzetek, akik, amelyek a mi, mindennapi életünkre reflektálnak. Megjelennek körülöttük a rajongók is, a fanatikus olvasók. Kialakul a kultusz. Kész a magyar képregény. Utána már csak egy lépés hiányzik, az, hogy beemelõdjön a mûvészetbe. Ehhez elõször is jónak kell lennie. Találó a definíció, pedig sértésnek szánták: a szem rágógumija. Ki kéne próbálni, építhetõ-e szobor rágógumiból? Ha engem kérdeztek: igen. A rágógumi a legjobb nyersanyag. Luftballon és plasztikbomba.

Nagy Gergely

Résztvevők: •Szlovénia: IGOR PRASSEL, MATEJ LAVRENCIC, IVAN MITREVSKI •Horvátország: IVANA ARMANINI; •Románia: ROMAN TOLICI; •Magyarország: FILÓ VERA, NAGY GERGELY