Zórád Ernõ: Az ellopott miniatûr

A kArtonMûhely kivitelezésében készült festménynek, például Cyrano, Twist Olivér, a korabeli újságok számára készült munkák, például Forró mezõk, Bradley Tamás visszaüt, Gyilkosság a Fudzsijama hotel-ben, ezen kívül teljes egészében A titokzatos automaták! És a diafilmek!

ZÓRÁD ERNŐ

A kArton 2001. október 31-én nyitotta meg galériáját Zórád Ernő Az ellopott miniatűr c. kiállításával. A bemutatkozó kiállítás válogatás a múzeum gyűjteményéből. A kiállítás két részből áll. A kArtonGaléria külső terében a kArtonMűhely kivitelezésében Zórád Ernő iranytásával készült festmények, a belső térben a festmények mellett A titokzatos automaták c. korai képregény, a felső térben pedig részletek láthatók a Forró mezők, a Bradley Tamás visszaüt, és a Gyilkosság a Fidzsijama hotelben c. korabeli újságok számára készült képregényekből.

“Napokig lehetne hallgatni Zórád Ernőt, ha életérôl kezd mesélni. Kalandjai Krúdy regényeire emlékeztetnek, könnyen hihetném róla, hogy a ´Ködlovagok´ alakjai közül való kóbor lovag a Tabánból, békésen fröccsöző bölcs egy régi józsefvárosi borkimérésbôl. Alaposan megismerte az életet, aludt az Üdvhadsereg ingyenszállásán, volt képügynök, labdarúgó, műkedvelő színész és énekes a pesti bérházak udvarán. Lakott vidéki kúriákban, albérleti szobákban és az Angol Királynôrôl elnevezett vendégfogadóban. Ilyen volt az egyik élete. Másik élete a kitűnô rajzolóé. Éles szemű megfigyelô, mozdulatok és karakterek remek rögzítôje, s megörökítôje a régi Tabánnak. Félelmetes rajztudása révén valószínű, hogy vágyai, ambíciói másfelé vitték volna, de a körülmények nyomására képregények rajzolója lett. A legjobb magyar képregényeké, akinek a világ legjobbjai mellett van a helye.”

/Kuczka Péter/

ZÓRÁD ERNŐ

(Balassagyarmat, 1911 október 16.) grafikus, illusztrátor, karikaturista, képregényrajzoló Az Iparművészeti Iskolában végezte tanulmányait 1927-29 között, mestere Haranghy Jenő volt. A Magyar Vasárnap c. lapnál kezdett dolgozni a sajtó számára, 1947-ben. A Pesti Izé c. vicces, rajzos hetilapnak is megszűnéséig munkatársa volt. Első kiállítása 1947-ben volt Budapesten, majd a III., IV., V. Magyar Képzőművészeti Kiállítás-okon szerepelt. Több országban vett részt műveivel csoportos bemutatókon. 1970-ben Rómába hívták, a Salone del comics fesztiválra. Önálló kiállításai: „Irodalmi pantheon” témában: Derkovits Terem (1960), Csók István Galéria (1981), Debrecen (1987), Írószövetség (1996). Kizárólag tabáni festményekkel szerepelt a Derkovits Teremben 1983, ’85, és ’89-ben. Részt vállalt a magyar diafilm sikeres éveiben. Kialakította a képregény művészetének igényes formáját. A műfaj egyik, nemzetközileg is elismert, legszínvonalasabb képviselője. 1951 óta a Magyar Ifjúsági Lapkiadónál, majd 40 évig a Fülesnél dolgozott. 1990-ben jelent meg önéletrajzi riportregénye, az Egy vándorfestő ifjúságai. 1997-ben saját szerkesztésében és képeivel a Tabán, 1998-ben a Krúdy világa. Művei Balassagyarmaton és Ipolyságon (Sahy) a Városi Képtárban láthatók. „(…) humorával, ízes szatírájával suhintani is tud, de paskolni is, s nem téved mérték és arány dolgában. (…) Rajzai, amelyeket nem illusztrációnak készített, egy korszak irodalmának és életének remek illusztrációi.” /Solymár István/ 2000-ben megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend tiszti keresztjét.

/Humorlexikon,2001/