art or business
The Last Minits
Kiállítás dátuma:
2011. december 9 - 2011. január 20.
The Last Minits
Baranyai (b) András, Marton Zsolt, Orosz Richárd és Stark Attila kiállítása
Várj egy kicsit… mindjárt nézem…
A The Last Minits „tagjai” mind a négyen grafikusok, aki egyszerre több lábon állnak, rajzolnak, festenek, „szobornak”, installálnak… megszokták, hogy határidőre dolgoznak, hogy leadástól leadásig periodizálják az életüket, hogy mindig az utolsó héten húznak bele. Hetekig tartó huszonnégyórázások, a diplomavédés reggelén összeállított portfóliók, a folyosón elvégzett utolsó simítások…
A december 8-ai kArton Galériás határidőre négy alkotó készül.
Baranyai (b) András a tőle megszokott Keith Haringes-popos világot ez alkalommal újrahasznosított hősökkel népesíti be. A Hero Recycle különböző tárgyakból meg játékokból összebuherált-barkácsolt figurái, a fröccsöntött gyári selejtekből újjászülető esetleges karakterek lépnek a színre akril festmények és egyedi stencilezett képek formájában. Új és újabb és legújabb ismerősök.
Marton Zsolt, aki ezerkilencszázhetvenhét november tizenötödikén született Budapesten és már az általános iskolában kitűnt rajztehetségével … Szóval képeket hoz. Vesébe –meg májba, epébe, szívbe, tüdőbe és lépbe – látósat, rajzfilmfigura-anatómiásat. Meg Mrożek illusztrációsat, ragasztósat-kivágósat-átalakítósat-sztorizósat.
Orosz Richárd torzmereven – Érteeed! - várta már, hogy bemutathassa legfrissebb figurás dobozait. Ezek most nem szimplán dobozok, amiben figurák vannak, hanem kis lakások, benne a figurák mindenféle szituációkban. Lesznek még megfestett talált tárgyak, például szörfdeszkává avanzsált vasalódeszka, plusz a „sima” képek.
Stark Attila is friss munkákkal jelentkezik, lesz pár új, eddig még kiállítást nem látott, pop artos beütésű akril-vászonkép, amolyan magazinokból kiemelt, nemlétező plakátok stílusában. Emellett jönnek objektek, talált tárgyakból készült átformált, kiegészített szobrok à la Stark.
A slusszpoén pedig a Négyek közös munkája, itt helyben, a kArtonban.
És hogy ez hogy áll össze egyetlen homogén, jól szervezett, ütős kiállítássá?
Hát, a szokásos filmes frázissal élve - Majd a rémület összerántja!
Baranyai (b) András
Marton Zsolt
Orosz Richárd
Stark Attila
Sajtó:
Szétbuherált mítoszok
Hősnek lenni nem könnyű manapság. Egy valamirevaló protagonistának ugyanis nemcsak sötét nemeziseivel, hanem önnön emblémává silányulásával is meg kell küzdenie. A hérosz előbb mindennapi jellé válik, majd az utcákról is lekopik, elpárolog. Az ikon-infláció ingerküszöb-szőnyegbombázásának számos – vásznakon, képregények lapjain, vetítőtermekben vagy köztereken fogant – figura esett már áldozatul. Ki emlékszik a tegnapok vámpírjaira, a múlt havi zombihordák oszlózöldjére, a graffiti-szállóigékre, vagy a pop art futószalag-sztárjaira? És még tovább: a reneszánsz antikból mentett szépségideálját – a vágyott nő képmását – vajon nem fogalmazta-e minden korszak saját szájíze szerint újra? Száguldó vizualitásban tobzódó korunk önmagukat állandóan frissítő, trendi, de azért önmagukon kacagni is tudó instant-daliákat igényel. Afféle figurákat, akiket kedve szerint faraghat, barkácsolhat, vagyis birtokolhat használójuk. És a kArton Galéria: The Last Minits című tárlata épp ilyen felboncolt, szétbuherált újrahasznos-bajnokokat kínál.
A műanyag-istenek hajlékába vörös szőnyeg és pár lépcső vezet. A megnyitóra érkezőket a négy kiállító művész – Baranyai (b) András, Marton Zsolt, Orosz Richárd és Stark Attila – erre az alkalomra készített, egyenként tizenkét képkockából álló hősportréja fogadta. Mára viszont – a tépőzárral rögzített építőelemek variálhatóságának és a látogatók leleményének hála – ezek teljesen összekeveredtek. Folyvást újjászülettek, ha tetszik. Ha építeni – vagy épp rombolni – támad kedvünk, a rendelkezésre álló negyvennyolc panel felhasználásával magunk is megalkothatjuk képzeletünk monstrumát. A mű így elveszti ugyan eredeti testét/szerkezetét, ám azáltal, hogy újbóli alakba öntése a látogatóra bízatik, tárgya az Olümposz ködéből evilági létezővé lényegül, ráadásul a teremtés művészi aktusa is demokratizálódik.
A figurális állandóságot figurázzák ki Marton Zsolt szellemesen a kiállítótér girbegurba karzatára installált pszeudo-stenciljei is. A képregénnyé összeálló történet papírból kivágott szereplői – csirke, nyúl és róka, Marton jól ismert figurái – mérgelődnek, mert elegük van már egymásból. Ezzel játékosan önmaguk létjogosultságára, és a stencilek sablonos ábrázolásmódjára is rákérdeznek. Az utcai művészetre reagálnak és street artos megoldásokkal élnek Marton, Mrożek novellákat elbeszélő, körpanorámás comic stripjei is. A vizuális gegekkel tűzdelt munkák a popkultúra és magas művészet határait mossák össze. Akárcsak azok a hátborzongatóan sötét és megkapó humorú, anatómiai atlaszlapokra hajazó grafikák, amelyek Popeye izomzatát, vagy Csőrike agyának szerkezetét vizsgálják. Az ikon kilép a rajzfilm-kétsíkúságból: hússá és vérré, halandóvá lesz.
Orosz Richárd lakódobozaiban élő fabábuk is halandók. Az unalom és magány kalickájába zárt átlagemberek. Zuhany alatt éneklő, konyhában sörözgető, névtelen dobozlakók. De legalább otthonuk van. Baranyai (b) András akril festményein egy otthontalan, gépek uralta, uniformizált, hideg és embertelen világot teremt. A leghatásosabb tablón céltáblaként sorakoznak a tányérsapkás arctalan robotok. A valódi hősök odalettek, helyettük lecserélhető dublőrökkel kell beérnünk. Fénydublőr, egy műremek harsány remake-je Stark Attila lila testű, jobb kezében kocsonyaszerű lényt szorongató aktja is. Míg Tiziano Urbinói Vénuszának lábánál szelíd kutya pihen, addig Kulo város szépasszonyára vámpíreb mászik. Nincsenek többé idolok – üzeni a tárlat. De sebaj, hisz a The Last Minits olyan sokoldalú és ötletes, hogy kitalál helyettük valami közelebbit, megfoghatóbbat, átélhetőt. (Megtekinthető január 20-ig.)
Vass Norbert
Megjelent: Műértő 2012. január, 4.oldal
http://hvg.hu/kultura/20120109_muerto_2012_januar_tartalom